Koppenhága története
A dán monarchia a világon az egyik legrégebbi ma is működő államforma. Az intézmény igen népszerű, és szilárd alapokon nyugvó. Története egészen az Öreg Gorm uralkodásáig vezethető vissza (958). A dán monarchia eredetileg választáson alapuló intézmény keretében működött, ami gyakorlatilag csupán annyit tett, hogy a mindenkori uralkodó legidősebb fiát választották következő királynak. A király ezért cserében egy olyan koronázási okiratot írt alá, mely szabályozta és biztosította az uralkodó és a népe hatalma közti egyensúlyt. 1660-1661-ben vezették be az uralkodó öröklődő személyi hatalmán alapuló államformát, azaz a királyi abszolutizmust. Az öröklési jog értelmében a legidősebb fiúgyermek a trónörökös. Ezt a jogot 1665-ben rögzítették a Királyi Törvényben, ami a Dán Királyság belügyeit is szabályozta. Az 1849. június 5-én az abszolút monarchiát a demokratikus alkotmány alkotmányos monarchiává változtatta. Az 1953. március 27-i örökösödési törvénylehetővé tette, hogy a dán trón női ágon is öröklhető legyen, ennek értelmében Margit hercegnő lett az új trónörökös.
Dánia fővárosát, Koppenhágát 1000 körül alapította I. (Villásszakállú) Svend dán király és annak fia, I. (Nagy) Knut. A 12. századig csupán egy egyszerű halászfalu volt, ám akkor Absalon püspök kezébe került, és 1167-ben megerősítette. Nagyszerű kikötőjének köszönhetően jelentősége egyre nőtt, ezért a Hanza-szövetség számára többször célpont volt. Koppenhága 1254-ben városi rangot kapott. Koppenhága körül rengeteg harc zajlott a történelme során: így 1658-69-ig a svédek vették ostromuk alá, majd 1801-ben az angol flotta nézte ki célpontjául. Később, a II. világháború alatt Koppenhága, és egész Dánia német megszállás alá került.
A két világháború után a város gyors fejlődésnek indult, ami az 1970-es években elnidított – ún. ötujjú tervnek – köszönhető.
Koppenhága utazás