Aki még nem ismeri a nordic walking történetét, könnyen úgy érezheti, hogy nem igazán érti a lényeget. Most akkor ez valamiféle nyári síelés, téli gyaloglás, vagy mi is tulajdonképpen? A felvetések egytől egyig jogosak, ezért aztán az alábbiakban igyekszünk tiszta vizet önteni a pohárba.

Mikor és hol kezdődött ez az őrület?

A nordic walking eredete egészen a harmincas évekig nyúlik vissza, azaz hamarosan betölti az egy évszázadot. Akkoriban a finn sífutók valamiképpen szerették volna a nyári felkészülésüket megkönnyíteni, optimalizálni, amihez végül a botjaikat használták. Persze nem ekkora datálható a nordic walking hivatalos debütálása, arra azért még várni kellett egészen 1996-ig, amikor már mint sportszer tűnt fel a piacon.

Mi a mozgásforma legfőbb különlegessége, ami bot nélkül meg sem valósulhatna?

Az a plusz közel negyven százalékos kalóriaégetési arány, ami a botos mozgásnak köszönhető. A sima futáshoz, kocogáshoz képest ugyanis negyven százalékkal több kalória égethető el akkor, amikor a botok a kezekbe kerülnek, lévén így a felsőtest is becsatlakozik a mozgásba, ezáltal a keringés sokkal komolyabb igénybevételnek van kitéve. Nemcsak futni, kocogni, szaporázni lehet a sportszer segítségével, hanem gyalogolni is. A hagyományos sétával szemben sokkal hatékonyabb, és ezalatt nem pusztán a kalóriaégetés számát értjük, hanem a testben megmozgatott izmok számát is, ami megközelíti a hatszázat, ez pedig az összesített izomtömegnek mintegy kilencven százaléka.

Miből lesz a cserebogár, avagy miből lett a sportág?

Napjainkra már a nordic walking olyannyira kinőtte magát, hogy külön sportágként ismerik el, és a világon több tízmillióan űzik előszeretettel. Ahogy az a fentiekből egyértelműen kiderül, a siker egyik kulcsa a bot, és annak milyensége. Nem mindegy, hogy milyen jellemzőkkel rendelkező botok kerülnek a kezekbe, hiszen itt komoly, összehangolt mozgásról van szó. Éppen ezért az első egy-két próbálkozást célszerű oktató vagy gyakorlott sportoló társaságában megejteni, mert az alapvető mozdulatokat tanácsos kellőképpen begyakorolni, elsajátítani.